Nos... Tegnap Egerben voltam. És mivel este értem haza, nem volt energiám írni. Bocs!
Az egész nap úgy kezdődött, hogy szokás szerint felkeltem, 7:55-re beértem a suliba, előkapkodtam a cuccaim, és próbáltam felidézni a tegnapi órákat. Nem ment.
Első óra töri volt. Tanár bejön, fog egy krétát, és elkezdi írni a táblára a kis doga kérdéseit.
Mi meg kórusban:
- EZT MÉG NEM IS TANULTUK!
Lévén a tanár egy kicsiiit el van veszve, és soha nem tudja, hogy éppen hol tartunk. *szemforgatás*
Letörli a táblát, és elkezdi újraírni a három kérdést. Az okosabbja kinyitja a tankönyvet, füzetet, és elkezdi vadászni a válaszokat. Aztán lefirkantja a számokat, és mellé szóról-szóra ugyanazokat a szavakat és évszámokat, amiket a könyvben olvas.
Amit persze a tanár nem vesz észre. Borzalmasan amatőr!
Így a legtöbbünknek sikerült ötös dogát írnia. (Y) Gratulálok,
Roland bácsi!
Más dolog nem igazán történt... Kiosztották a nyelvtan és a matek dogákat. Mindkettő ötös lett, előbbiben volt egy hiba, utóbbi hibátlan.
Kajaszünetben egy barátnőm... Hívjuk... Mondjuk Vikinek.
Szóval Viki odahajolt hozzám:
- Bejössz ma velem Egerbe? - Eztígy totál random, bármiféle bevezetés, vagy magyarázat nélkül.
- Mikor?
- Egykor megy a busz *falu*-ból.
Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Eltelt a nap, hazamentem. (áldom azokat a ritka napokat, amikor csak 5 órám van!)
Berontok a kapun, odarohanok nevelőapámhoz:
- Bemehetek Egerbe?
- Felőlem.. (T_T)
Vissza az ajtóhoz, ledobom a táskát, felkapom a telefont, tárcsázom anyut:
- Sziaaa! Bemehetnék ma esetleg Egerbee? - Ezt olyan iszonyú édesen.
- Tőlem. De akkor hozzál már... - Itt egy félórás lista következett, ami alatt kis híján szétvertem a perselyemet.
- Na, nagyjából ennyi lenne. Szia!
- Szia!
Sikerült összeszednem egy ötezer forintot. Azt be a pénztárcába, pénztárcát a táskámba, bele a fényképezőt és a telefont is, aztán ránézni az órára: 12:45.
- Qva anyád!
Felrángatom a csizmámat, közben felbukdácsolok a lépcsőn, be a WC-be, felmarkolok egy adag zsebkendőt, azt be a kabát zsebébe, mellé a kulcsomat, kabátot fel, táskát a kézbe, odavetni nevelőapámnak egy "Mentem!"-et, és kirohanni a kapun.
Aztán előkaparni a telefont, "Mennyi az idő?" célzattal. 12:55.
- No, basszus! - Mormogás, mindenkit félrelökni, miközben továbbrohanok Vikiék házához.
A ház előtt egy piros kocsi áll, mellette Viki integet.
- Haladj már!
Bevágódom a hátsó ülésre, mellém Viki, előttünk - számomra - két ismeretlen csaj ül.
Indítanak. Sorompó. Csúcs, lekéstük a buszt! Újabb morgások következnek, aztán továbbmehetünk. *Falu*-ban kiszállunk, megnézzük, mikor megy legközelebb busz:
- Eger, Egeeer... Hétköznap... 13:17 - Néz rám Viki sürgetően. Telefon elő: 13 tizenvalamennyi. Levegő ki, buszmegállóba be. Leülünk, várunk.
Néhány perc, megérkezik a busz. Felszállunk, megvesszük a jegyeket, aztán leülünk.
Kb. fél óra, és megérkezünk. Leszállás, kérdés:
- Pláza?
- Pláza.
Beballagunk a plázába, azon belül fel a kajáldákhoz. Két kis adag zöldséges, pirított tésztát veszünk a... Kínaisnál. (><)
A felét meg is esszük, a többit ott hagyjuk a kedves tálcásbácsiknak. (:'D)
Aztán át a Cosmosba, a Metropolba, a New Yorkerbe, a C&A-ba, a Humanicba, a Vögelebe, és minden elképzelhető üzletbe, ahol ruhákat, cipőket, parfümöket, vagy táskákat árulnak.
A végén, kezemben jó néhány szatyorral, amelyek egyikét sem én töltöttem meg, lerogytam egy padra, és kijelentettem, hogy én innen nem vagyok hajlandó elmozdulni.
Viki végignéz rajta, gondolkozik egy kicsit, aztán elmegy, hogy elkölthessen még egy kis pénzt a Douglas-ban.
Egy pár óra (nyilván nem, de annyinak tűnik), és kijön, kezében ezúttal három(!), DE legalább kis szatyor.
Leül mellém a padra, előveszi a vizet, és benyakalja az egész üveget.
Ezután következik egy szájtátás - részemről -, aztán a saját kistáskám előkutatása, benne a pénztárcámmal.
Dm-be be, hogy tudjak inni valamit. Veszek egy üveg vizet, aztán elrakom a táskámba, és felmegyek a könyvesboltba.
Ott nézelődök, olvasgatok egy kicsit, majd fájó szívvel otthagyom a könyveket. Csóró vagyok, emberek, CSÓRÓ!
Lemegyek Vikihez, előszedem az üveget, iszok, aztán felkapok néhány szatyrot, és kimenetelek a boltból.
Viki néhány lépés után megjelenik mögöttem, és most már együtt menetelünk a kijárat felé.
Buszmegállóba be, buszra fel.
Jegyet veszünk hazáig, ahol aztán különválnak útjaink.
Integetek egy kicsit, aztán tempósan elkezdek hazafelé sétálni, lévén meglehetősen hidegek ám ezek a téli esték.
A képek:
 |
| (ez ma volt, itthon) |
